Ősi földünk
Vándorlegény
Képed a szívemben
Piros szívem rejtekében
Juhász Gyula - Emese Álma
Juhász Gyula - Szerelem?




- Ősi földünk -
Szülőfalum tájékában,
Ott nőttem fel egykoron,
Ott nevelt fel édesanyám,
Szép is volt az otthonom.

Anyanyelvem őrzöm holtig,
S elfeledni nem lehet,
Megtiporni, meggyalázni,
Érző szívű lelkeket.

Hegyek, dombok, sűrű erdők,
Védik házunk szegletét,
Sok sírhalom gyűlt itt össze,
Ősi magyar földtekén.

Ha együtt élne minden magyar,
S összefogva dolgozunk,
Megőriznénk Ősi földünk,
S még szebb lenne otthonunk.

Ha visszatérne minden magyar,
A Történelem vándora,
Lelkét hozná,s értékeit,
S még szebb lenne a haza.

Ha visszatérne minden magyar,
A Történelem vándora,
Lelkét hozná, s értékeit,
Várjuk őket mind haza.

2oo4. IV. 27.


Vissza a tetejére





- Vándorlegény -
Elindultam szép hazámból,
Nem tudtam, hogy merre járok,
Vándorlegény lett belőlem,
Van Istenem, s reménységem.

Nem volt nékem se virágom,
Gondoltam, hogy megtalálom,
Elindultam hát keresni,
Reméltem, meg fogom lelni.

Egy szép napon rátaláltam,
Az én kedves Katikámra,
Olyan jól teltek napjaim,
Elfelejtettem bánatim.

Nem hagynálak el én téged,
Ez volna a büszkeségem,
Többé nem is vándorolnék,
Mindig csak veled álmodnék.

Örök hűséget esküdnék,
Bárcsak százhúsz évet élnénk.

2oo3. XI. o6.


Vissza a tetejére





- Képed a szívemben -
Úgy szeretném, lássam arcodat,
Azt akarom, hogy halljam hangodat,
Úgy szeretném, hogy boldog légy velem,
Azt álmodtam, hogy maradsz én velem.

Pár év múltán újra láttalak téged,
Hogy találkoztunk, én örülök nagyon,
Talán nem hiszed, én szemedből érzem,
Emléked fakulni nem hagyom.

Refr:
Újra látom, mosolyogsz, mint régen,
Újra hallom csengő hangodat,
Hidd el, hogy még most is szeretnélek,
Nincs olyan, mit meg nem tennék érted.

Ha felkel a nap, én veled ébredek,
Rám mosolyogsz, ugyanúgy mint régen,
Nem kértem, a lelkedet add nekem,
Én mégis feláldozom mindenem.

Ma élünk, de holnap mit hoz a sorsunk,
De addig is légy boldog én velem,
Nem tudom, látlak-e még holnap,
De addig is szeress hát kedvesem.

Refr:
Újra látom………

Úgy szeretném, hogy este ölelj át,
Ha mesét mondasz, én meghallgatom,
Talán együtt azért szép az élet,
Mert mi egymást szeretjük nagyon.

Elrohan az idő, mint a szél,
Bár kissé megöregszem bizony,
Ősz lesz a hajam s a szakállam,
De akkor is majd szeretlek nagyon.

Refr:
Újra látom…..

Az arcodat őrzi még a fénykép,
Elveszni álmom nem hagyom,
Ha majd jön az utolsó óra,
Képeddel szívemben álmodom


Vissza a tetejére





- Piros szívem rejtekében -
Kondulnak már a harangok,
Hívogatnak a hegyek,
Hozzád szól most imádságom,
Drága magyar Nemzetem.

Refr:
Piros szívem rejtekében,
Őrzök egy szép országot,
Fehér színben, zöld reményben,
Álmodom egy szebb világot.

Ó te boldog Európa,
Védtelek, míg volt erőm,
Megfogyott mára a népem,
Mely védett oly szenvedőn.

Refr.
Piros szívem rejtekében..

Nem csak magyar népem volt,
Aki védte határaid,
Fogjuk meg egymás kezét,
S, gyógyítsuk be sebeink!

Refr:
Piros szívem rejtekében..

Áldd meg drága jó Istenünk,
Áldd meg a mi Nemzetünk,
Ha! Nem fogunk össze még ma,
Mind egy szálig elveszünk.

Refr:
Piros szívem rejtekében..

2007.IX.11


Vissza a tetejére





 - Juhász Gyula - Emese álma -
Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett,
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal,
Söpri gátját diadallal,,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak!

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének?



Vissza a tetejére





 - Juhász Gyula - Szerelem? -
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!



Vissza a tetejére